Szóval a banya egy olyan öregasszony aki szoknyához melegítőfelsőt vesz és kendőt, egy leszázalékolt nyugdíjas, ugyanakkor ilyen dinoszaurusz-krokodil-varjú feje van sok fekete keléssel vagy mütyürrel az orrán, és úgy félelmetes, hogy egy kisgyerek félni tudjon tőle, de az anyja ne kapcsolja ki a tévét, hogy úristen, mit néz a gyerek.
Szükség volt erdőre, nappali és éjszakai verzióban. Az éjszakaiból többet is készítettem, mert mindegyik színvilág tetszik, igazából nem tudtam dönteni.
Ja és ők nem azért zöldek, mert ufók, hanem ezzel a színnel tűnnek ki, ezt találtam a legjobb megoldásnak, meg egy rajzfilmben bármi megtörténhet, nekem tetszik.
Viszont Richly Zsolt javasolta a több éjszakai erdővel kapcsolatban, hogy lehetne az is, ahogy haladnak, idővel változnak a színek, a végén már VÉRERDŐ VAN, így egyre dúrvábban fél tőle Jancsi és Juliska.
Majd ugye a Mézeskalács ház. Egy nagyon dúrván giccses és fényes csodálatos rózsaszínpónilovas vattacukros hűhahót akartam, ami ugyan furcsa, mert a banya összehord mindent a kertjében, mondván 'majd jó lesz valamire' de a gyerekek számára ez ugyanúgy egy vonzó dolog.
És a ház belseje, ahol továbbra is él a lim-lom effektus, habár sajnos hibába estem, hogy a padlót így hagytam, hajnalban nem gondoltam már arra, hogy retkes legyen. Kipakoláson ezt felhozták, és igazuk is volt. De van macska a befőttesüvegen, nagymamám megboldogult macskája, aki aznap pusztult el, és ugye mi a francot rajzoljak, eszembe jutott ez, mert ekkorajófejvagyok!
Végül egy elbeszélő jelenet, ami egyszerre jellemzi a banya és a gyerekek viszonyát egymáshoz. Ugye meg akarja enni őket, de ezt nem hagyják. A boszi viszont úgy működik, mint egy lift, a felső állkapcsa felemelkedik mééétereket, így lesz nagyobb és félelmetesebb! Nehéz volt a háttérre rakni őket, mert minden nagyon színes és rumlis, maradt a sokak szerint olcsó megoldás, az elhomályosítás. Szerintem nem olyan gáz, hiszen rájuk fókuszálunk, így a kamera is. De van belőle egy árnyékos, talán úgy jobban leválnak a háttérről.
MOME 2009
