Peugeot 206 WRC

Még nyolcadikban kitaláltam, hogy feltuningolok egy távirányítósautót, persze csak optikailag. Egy 206-os pözsót vettem, megterveztem, szétcsiszoltam, papírból ragasztottam rá új lökhárítót, szívószálból kipufogót, hurkapálcikából és gémkapocsból új hátsó szpojlert, lefestettem, bevittem és valaki leejtette, leszakadt róla pár dolog. Ezért újra kezdtem, de már műanyagból, mindez 2005-ben, akkor nem tudtam, hogy léteznek művészellátók, ahol csomó klassz cuccot lehet venni, szóval béna házibarkács lett, félbehagytam.



Na és nemrég az az ötletem támadt, hogy ha veszek egy ugyanekkora, ugyanilyen pözsó makettet, akkor azt pont rá tudom építeni, kiélhetem az alkotói vágyaim, és lehet egy szuper, részletgazdag, szép, egyedi távirányítósautóm! Habár már kinőttem a fast&furious tuningból, most a rally az irány, a makett is az!
Szeretnék világítást szerelni az autóba, egy ismerőst beajánlottak, katit, vettünk ledeket, kapcsolót, ő meg megtanított forrasztani, úgyhogy sínen van minden! A további trükk az egészben, ha már rally autó és távirányítós, kimegyek majd vele a sárba farolgatni párat, és frankón felkenődik majd a kosz mindenhova, pont mint a nagyoknál! Ez onnan jött, hogy sok makettező így kivitelezi az autóját, hogy direkt fest-fúj rá mindenféle port-koszt-sarat, baromi jól néznek ki, pár link: subaru impreza, peugeot 206.

Amúgy pont ilyen peugeot-ot vettem, az 1999-es verzió, szerintem nagyon szép, állítólag nehéz beszerezni, az uccsó volt az árkádban!



Szóval ez egy Tamiya márkájú japán makett.









Nagyon szép részletek vannak, már túl dúrvák is, pici felületek, amik festést és matricázást kívánnak, szal nagy kihívás lesz!
Mondjuk a felét nem kell felhasználni, mert a belseje és az alváz nem kell, hiszen már meg van, a távirányítható alap.




A piros a régi ronda. Kicsit kisebb a makett, látszik is, pár miliméterrel, így rövidítenem kell majd a tengelytávon, hosszabb az első ás hátsó kerekek közti távolság, mint ami a maketté, de már meg van a megoldás! A kocsi új kerekeket is fog kapni, mert a maketté kidolgozottabb, kisebb, ugye pont a kasznihoz való, ráadásul szélesebb is, pöpec gumikkal!



Egyedül attól félek, hogy a makett nem fogja bírni a tempót, letörhetnek róla a bizgentyűk, vagyéppen elrepedhet az egész egy ütközéskor. Habár az alváz előrenyúló peremét meghagynám, hogy frontális ütközéskor az vezesse le az erőt, de úgyse játszanék vele, csak egy menetet a szutyokban! Az egészet nyárra tervezem olyan projektként, amit rendesen, precízen végig lehet vinni, nem sürget az idő. A sulis bábozást nagyon élveztem, hogy valódi tárgyakat, kézzelfogható dolgokat hoztunk létre, nem csak virtuális képeket, filmeket, most elég a sok számítógépes munkából. Jó lesz ez, jó lesz!

közös DVD

A közös szakos dévédét idén nekem kellett szárnyaim alá venni, mint osztályfelelős, úgyhogy nem hagytam annyiban a dolgot! Nyomtattam rájuk a filmekből és a filmgrafikából kiszedett képeket, hogy ezzel is az osztály színvonalát emeljem, Füli örült nekik!

rally mánia

Matchbox

Találtam egy blogot, ami mecsbokszokkal és egyéb kisautókkal foglalkozik elég alaposan. Tök klassz, hogy vannak ilyen emberek. Majd rakok fel én is képeket a gyűjteményemről.

Ithaka Vox

Ithaka Vox by kritSHOW & WOhstirk

Kipakolás -Tervezés 4/szájszinkron

A félévvégi tervezés feladat a szájszinkron volt, azt már kicsit begyakoroltuk tavaly, a mozgatás 2 alatt. A kipakolás óta változtattam a zenén és a stáblistán, de ez még konzultációban van, de szerintem jó lesz ez így.

Kipakolás -filmgrafika 2

Folytatódott a filmgrafika, ami elvileg az előzőre épül, majd ebből kellett volna a szájszinkron filmet is csinálni, de itt mindenkinél megborult a történet. Volt aki új figurákat tervezett, új történetet, és így kihasználva ezt a kurzust előkészítette a filmjét, de volt aki -mint például én is- folytattam a filmgrafika 1-et. Főleg azért, mert az évvégi filmhez, a szájszinkronhoz nem akartam különösebb figurákat, csak ami kifejezetten ahhoz való...majd kiderül az is.



Szóval most ki kellett választani az egyik szereplőt, akit tutkóra végigviszel az előkészítés munkafázisain stúdió szinten. A banyát választottam, mert egy elég izgis karakter. Direkt behívtam a prezentációba a filmgrafika 1-es képeket is, hogy jól látszódjon a folyamat.




Először is meg kellett keresni az arányrendszereit, szabályokat írni a rajzolás módjára és a bonyolúltnak tűnő minták elhelyezkedésére. Ez azért fontos, hogy én -mint a tervező- meg tudjam mutatni, hol-mire gondoltam, hogy később aki rajzolja, pontosan úgy tegye, mint ahogy én elvárom. Teljesen logikus, tiszta, egyértelmű ábrákra volt szükség, ezeket szeretem, mert apukám mérnök. Ja igen, az egyik lába vastagabb, arra nehezedik a figura, ha majd járna, akkor a másikra sántítana. Ez vicces sztori, mert Nagy Lajos azt hitte, direkt így találtam ki anno, pedig csak elrajzoltam...mindenesetre klassz ötlet tőle, illik a figurához.



Ez a tömegek felépítése, hogy az animátor könnyen fel tudja dobni a papírra.
A következő képek a figura körbeforgatott modellapja, hogy nézne ki szemből-féloldalról-profilból-hátulról stb. Itt lehet a legjobban megismerni a figurát. Sokat bajlódtam, mert asszimetrikus a feje, és nehéz volt megtalálni a szembe és oldalnézetet, főleg az utóbbit, azzal talán most sem vagyok elégedett. Igen, volt róla szó, hogy ne legyen oldalnézete, de inkább foglalkoztam vele, így még mindig ki lehet hagyni.





A színtervet imádtam, mert zabálnivalóak a kódok a négyzetek körül, valószínú semmi értelme, de nagyon etetős. Egy hasonló modellapon láttam, amit Lajos hozott, onnan loptam. Majd a szájállások.



HÁTTÉR
Feladatban volt még egy húzós-háttér elkészítése, ami azt jelenti, hogy húzod a képet a kamera alatt, ezért ilyen széles.
De jöjjön sorba, a mézeskalács belső, az kiinduló képen is kellett még javítani.




A padlót ki kellett cserélnem, hogy kesze-kusza legyen, és a színeken változtatni, hogy jobban leválljék majd a figura. Így sokkal horrorisztikusabb hatása lett, ami jól jött. Majd egy kis tréfa, hogy a szó szoros értelmébe tovább vittem a feladatot.





Feltöltöttem nagyba is, hogy végiglehessen scroll-ozni, mint ahogy húzós-háttér. Sajnos itt fogyott el az erőm-türelmem-kedvem, azon a bizonyos hajnalom, a kipakolás előtt. Az előtérbe is kellett volna gondolkozni, hogy legyen pár holmi, hogy mikor húzod a rétegeket, külön tempóval kell, így kiad egy térhatást, ami nagyon szép tud lenni. Továbbá kellett volna egy rövid animatik a történetből (10-15 másodperc) amiben felhasználjuk ezt a hátteret, és egy járásciklus a banyáról, meg pár póz. Ez inkább azoknak kedvezett, akik a filmhez készültek elő.
Végülis elégedett vagyok, mert amit megcsináltam, azt sikerült úgy, ahogy akartam, így tiszta a lelkiismeretem és nem kellett magyarázkodni, hogy jaj ezt így, jaj ezt úgy akartam volna.

Kipakolás -mozgatás 4

Megvan az utolsó mozgatás kurzus alatt készült videóm. Most a 3D-re mentünk rá, erről korábban már posztoltam. Eleinte tartottam tőle, hogy mégis csak háromdé, ami tök bonyolúlt, már a modellezés is nagy munkát követel, nem hogy a mozgatás. De rágyúrtam, mert zenére animálni nagyon klassz és különben is élni akartam azzal az előnnyel, hogy már foglalkoztam 3D-vel. Szóval a feladat az volt, hogy szabadon választott zenére, ami minimum 20 másodperc, táncoltassuk le a kalapból húzott cetlire felírt tárgyunkat.



Továbbá összemontíroztam pár képet, mert jól néz ki mikor a szerkesztői látvány találkozik a végleges renderrel.

MOME Vizuális Stúdiumok 4

Ennek már jó régen vége volt, de most itt van minden. Több stúdiumok nem lesz, úgyhogy ezt figyelembe véve próbáltam kiélvezni azt amit szerettem benne, mert végülis a feladatok mindig jók voltak, és erős koncentrációt kívántak.

Az első feladat olyan festmény kiválasztása, ami 16-19. század között készült (megelőzvén az absztarkciót) és legalább 4 figura szerepel rajta. Majd a festmény alapján, a rajta szereplők nézőpontjait kellett külön-külön megrajzolni, figyelembe véve a fényeket. A szokás szerint elutasították a rajzfilmfigurákat, így a köztes átmenetet vettem elő, ami nekik már jó, és nekem még nem túl realisztikus. Igazából marha nehéz feladat volt, de ahogy sikerült ráhangolódnom, nagyon klassznak tűnt.
Tehát a festmény, Anthonis van Dyck, Sámson és Delia c. képe.



Nagyon tetszik a kép mozgalmassága és, hogy dőlnek a fejek ide-oda, érdekes és izgalmas nézőpontok vannak, ráadásul tele is van mindenféle drapériával, szal volt mit rajzolni.









A ráadás az volt, hogy ezeket a nézőpontokat elcseréltük egymással, és az eredeti képet nem látván kellett készíteni egy távoli, összefogó nézőpontot, amin mindenki szerepel, azaz a valószínüsíthető, eredeti, kiindoló nézőpontot. Az én rajzaim alapján Varga Olivér kollega ezt fotózta össze (fotó, media-design fotózott, animáció-grafika rajzolt)



Szóval a második feladat ez volt, én tőle ezeket kaptam:



A bika kicsit bezavart, mert az ő szemei oldalra néznek, nem úgy mint nekünk, és Olivér ezt is belekalkulálta, ami viszont nem derült ki számomra a bika nézőpontjából, használhatott volna egy erősen széles képarányt. Na de nem volt gubanc, lekonzultáltam vele, ki mit is lát, és megrajzoltam ezt:



majd megmutatta, hogy az eredeti kép ez volt:



Közben futott három kis fotós feladat is, három bibliai-mitológiai történet volt kiadva, azokat kellett 3x3 képkockába sűríteni, mint fotó sorozat.

Orpheus és Eurüdiké





Káin és Ábel





Lehetett teljesen hétköznapi, egyszerű helyzetbe állítani a szereplőket, nekem ez tetszett, ezért választottam ezt, ahogy a menzán Dan nem kap vizet, bezzeg Miki igen.

Ábrahám és Izsák













































A srácok kitettek magukért, köszönjük!

És legvégül maradt a projekt feladat, a legfontosabb aaaaah, a szokásos durranás. Hasonló festményt kellett választani, mint a legelején, ahol minimum két figura helyzetbe kerül, és az egymáshoz való viszonyt kidomborítani, bemutatni, felerősíteni, átrakni, tovább gondolni =Parafrázis a feladat. Én egy Cézanne festményt választottam, mert tetszik a kép faktúrája és színe, és animálni akartam, hogy olyat is csináljak stúdiumokra, főleg, hogy az utolsó alkalom. Az ötletem annyi, hogy alárakok egy klassz hangjátékot, és rámozgatom őket.





Ehhez az kellett, hogy szétszedjem darabjaira a képet, és ami eddig nem látszott megrajzoljam úgy, hogy illeszkedjen a kép stílusához, ecsethasználatához, színeihez. Majd becsontoztam a képeket és összekötöttem őket, hogy a helyére kerüljön minden testrész, darabka. A terítő sarka pedig azért van leszedve, mert mögötte mozog a figura, ezért leválik külön rétegre az előtérbe.